Svédország

Svédország

Beszámoló a sikertelennek minősített Sarki Fény Expedícióról

2012. 01. 25 – 29, Stockholm – Luleå, Svédország

 

Január 25: szerda hajnalban fél óra késéssel indultunk, mert a taxi késett, állítólag defektet kapott, ezért másikat küldtek, de így is kiértünk 3/4 5-re a reptérre. Gyors check-in, majd már szállhattunk is be. Kb.10 perces késéssel szálltunk fel, viszont időben érkeztünk. A bőröndről több műanyag alkatrész is letört, hát nem voltam tőle boldog. Juditék rosszabbul jártak, mert az ő bőröndjének a kerekei bánták. A kijáratnál álltak nem messze a transzfer buszok, felszálltunk és csodás havas táj mellett suhantunk be Stockholmba, 80 perc alatt. Pár apróság, amit Stockholmról érdemes tudni. Például az, hogy 14 szigetre épült és 53 hídja van és észak Velencéjének is nevezik. A vonatállomás sem volt messze, megtaláltuk a csomagmegőrzőt is egyből. Némi italvásárlással szereztünk aprót, bár kiderült, hogy ott van egyébként papírpénzváltó automata is. Hát igen, errefelé még vannak ilyenek. Majd betuszkoltuk a táskákat, mivel délután vonattal mentünk tovább, nem szálltunk meg Stockholmban.

Az állomásról a Vasa Múzeum felé vettük az irányt. Nem kell furcsán nézni, nem vagyunk olyan elvetemültek, hogy vázákat nézegessünk. A Vasa, egy hajó neve. A térképen és a furcsa nevű utcaneveken nem ment egyszerűen a tájékozódás, de végül is egész hamar odaértünk, úgy 11 körül. A Vasa a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója. A hajót díszítő több száz faragott szobornak és 95%-ban eredeti állapotában megőrzött szerkezetének köszönhetően joggal tartozik a világ leggyakrabban látogatott turistalátványosságai közé. 1628. augusztus 10-én vitorlákat bontott egy nagy csatahajó, hogy elhagyja a stockholmi kikötőt. Teljesen újonnan épített hajó volt, amely a Vasa nevet kapta az uralkodó Vasa-dinasztia címere után. Az ünnepélyes alkalom tiszteletére eldördültek a hajó oldalán fenyegetően kinyúló, nagy tűzerejű ágyúk. Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata felé, hirtelen feltámadt a szél. A szél belekapott a vitorlákba, majd a Vasa az oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy hirtelen jött második széllökés a hajót azonban már az oldalára fordította. Az ágyúnyílásokon keresztül a víz akadálytalanul tört utat a hajó belseje felé. A Vasa rövid időn belül a tenger mélyére süllyedt, örök hullámsírba temetve a személyzet 150 tagjából legalább harminc embert, ám egyes források szerint ötvenet. 333 évnek kellett eltelnie, mire a felkelő Nap sugarai ismét bejárhatták a Vasa gazdagon díszített termeit és folyosóit. A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették. A vitorlás két év alatt készült el. A háromárbocos hajón tíz vitorla kapott helyet. Magassága az árboctalptól számítva 52 méter, hossza 69 méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát. Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott. Több évig tartó előkészületek után a Vasa 1961. április 24-én végre ismét felszínre került. A több évszázadig a tenger fenekén heverő hajóroncsot a kiemelést követően megfelelően konzerválni kellett. A felszínre került faszerkezet ugyanis rohamos gyorsasággal bomlik szét. Első lépésként az egész hajótestet vízpermettel vonták be, miközben a szakemberek a megfelelő konzerválási módszerek kidolgozásán fáradoztak. Választásuk a polietilénglikolra esett, amely vízben oldható viaszos anyag, és a fába behatolva lassan kiszorítja belőle a vizet. A speciális anyaggal végzett permetezés több éven keresztül folytatódott. A hajótesttel együtt több, mint 14 000 fatárgyat hoztak a felszínre, köztük 7 000 szobrot is. Ezeket a tárgyakat egyenként konzerválták, majd visszahelyezték őket eredeti helyükre. A hajó lenyűgözően hatalmas volt és az állapota is kiváló. Mindenképpen megérte megnézni! Bő másfél óra alatt bejártuk a kiállítást és ámuldoztunk a nagyságán és az épen maradt részeken. Még vitorlavászon is maradt épen, hihetetlen!

Majd a hidegbe visszatérve, nekiindultunk a Gamla Stan nevet viselő Óvárosnak. Szűk utcácskák, sok szuvenír bolttal. Az óvárost még „hidak közti város”-nak is nevezik. A várost a 13. században kezdték el építeni. Középkori sikátorokból, kövezett utcácskákból és régimódi építészeti stílusból áll. A lakosság többsége német volt, így az észak-germán építészet nagyban befolyásolta a várost. Mikor már kissé átfagytunk, akkor beültünk egy vega étterembe forró csokira és sütire. Aztán a vasútállomás felé haladva, útba ejtettük a Ridderholmes-szigetet és templomot, amit csak kívülről néztünk meg. Majd élelmiszerboltot kutattunk, ahol bevásárolhatnánk az éjszakai vonatozáshoz, de lehetetlen küldetésnek tűnt. Vettünk ezt-azt, de aztán visszamentünk az állomásra és kivettük a csomagokat a megőrzőből, majd folytattuk a kaja utáni kutatást.

Miután beszereztük a szükséges mennyiséget, megkerestük a vágányt, ahová éppen akkor gurult be a vonatunk. Megkerestük a vagonunkat, felszálltunk. Kissé sokkot kaptunk, hogy a hat fős hálófülkés kabin nem volt túl nagy, a csomagokat ide-oda tologattuk, hogy be tudjunk menni. Időben indultunk. 17.50-kor. Miután kisakkoztuk a helyeket, ami nem volt egyszerű a szűk helyen, elmentünk a büfékocsiba körülnézni és ha már ott voltunk akkor vételeztünk is ezt azt: forró csokit, sört, bort. Majd mindenki összekészült alváshoz, aztán, amolyan jó ikeás módszerrel megalkottuk a fekvőhelyeinket, felemelve az ülések támláját és kipeckelve. Ja igen, szóval, Stockholm ugye Svédország déli részén található, ahonnan még nem lehet látni a Sarki Fényt, vagy Északi Fényt, kinek hogy tetszik. Stockholmból éjszakai vonattal mentünk fel a 900 km-re található Luleå nevű városba (ejtsd: lüléó). Tekintettel a korai kelésre, egész napos izgalmakra és a hidegre, gyorsan le is feküdtünk, úgy fél 9 körül. Éjszaka néha aludtam, többet nem, mint igen. De gyönyörű havas táj suhant el mellettünk, nem volt baj, ha alvás helyett inkább azt néztem. Viszont az égbolton nyoma sem volt bármiféle fénynek.

 

Január 26: reggel 7 után ébredeztünk, majd kisakkoztuk magunkat a mosdóba, összekészülődve vártuk, hogy megérkezzünk Luleåba, ami kb. 10 perc késéssel meg is történt. Havas táj fogadott minket és hószállingózás. Egy szabad taxi volt még az állomáson, abba beültünk hárman, majd a szállás felé hajtottunk. A taxis megállt egy taxi poszton és szólt egy taxisnak, hogy van még másik 3 ember az állomáson, fel kellene venni őket. A szállás, egy ifjúsági szálló, nem volt messze, viszont még nem volt a recepción senki, de a takarítónő beengedett minket. Megvártuk, míg a főnök fél 10-re beért, akkor lerendeztük a szobákat. A négyágyasban volt 2 emeletes ágy és 1 nagy franciaágy is. Tágas volt és tiszta. Juditéknak ellenben a kétágyasukhoz volt saját fürdő, konyha és tévé is. Aztán zuhanyozás, szüttyögés és végül 3/4 12-kor elindultunk, a buszmegállóhoz nem kellett sokat menni, de várni kellett még rá. Hát buszjegy hiányában csak kártyával tudtunk fizetni, de a sofőr néni nem beszélt angolul és bár mondta, mit szeretne, mi meg a svédet nem értettük. Hátraszólt az utasoknak, hogy aki tud angolul, az segítsen már, erre odajött egy nő. Hát először a születési dátumot kérdezte, de aztán mégse. Hogy valami 4 jegyű kód kell neki. Hát ezzel nem szolgálhattunk, így végül felírta a születési évet és mehettünk.

A busszal bementünk Luleå központjáig, ott első utunk a turista információs irodába vezetett, ahol megkérdeztük, hogy milyen időjárás várható, van-e esély az esti Sarki Fény nézésre, de sajna kiábrándítottak minket. Azzal meg végképp, hogy mivel az idei tél rossz volt, nem tudták megcsinálni az öbölben a jégpályát, pedig most ünnepelték volna a 10 éves jubileumát is. Így aztán meglehetősen csalódottan indultunk el az egyik főutcán nézelődni. Látnivalók nem igazán vannak, inkább csak a bevásárló utca. Nézelődtünk,  majd beültünk egy hamburgerezőbe ebédeltünk. Majd nekiindultunk megkeresni a Békát, ami egy hatalmas jégszobor. Évek óta minden télen készítenek
valamilyen állatfigurát, lehetőleg olyat, hogy a gyerekek csúszkálhassanak rajta. Miután megnéztük, lementünk a tenger partjára, ami tulajdonképpen csak egy hatalmas fehér, hóval borított messzeség. Az időjárás eléggé zord volt, fújta az arcunkba a szél a havat rendesen. Míg mi meg akartunk fagyni, addig a helyiek sapka nélkül, kigombolt kabátban mászkáltak. Majd útjaink szétváltak és kettesével elindultunk shoppingolni. 5-kor találkoztunk és elmentünk először az élelmiszerboltba (coop), majd a pia boltba. Merthogy Svédországban a rendes boltokban nem árulnak alkoholos italokat, kivéve a gyenge sörök, azaz 4% alkohol tartalom alattiak. A szeszesitaloknak külön bolthálózatuk van, hétvégén nincsenek nyitva és állami kézben van. Aztán nagy nehezen kicsikartunk a buszállomáson a jegyautomatából jegyeket és busszal visszamentünk a szállásra. Megvacsoráztunk, nagyon jól esett a meleg leves. Aztán egy kis meleg zuhany, majd úgy egy óra csendes pihenő, aztán pedig magunkra húztunk mindenféle meleg ruhát és kimentünk az éjszakába, megkezdeni a Sarki Fény expedíciónkat, mert ugye nem hittünk a helyieknek, hogy esélytelen ilyen felhők alatt, között. Először a tükör kockákhoz mentünk be térdig a hóba, amik igazából csak valami kerti díszek lehetnek. Aztán csak mendegéltünk, kémlelve az eget, de semmi. Visszafelé vettük az irányt, még szerencse hogy volt térkép is nálunk és visszataláltunk a szállásra. 3/4 12 körül értünk vissza, így valamivel éjfél után már aludtunk.

 

Január 27: reggel 8 körül ébredeztünk, majd reggeli és aztán nekiindultunk a napnak. Először bementünk busszal a központba, majd ott ismét nagy nehezen kicsikartunk néhány jegyet az automatából, miután az összes aprónkat megetettük vele. Aztán buszra ültünk és Gammelstad felé haladtunk. Nem nagyon tudtuk, hogy hol is kell leszállni, így mikor a busz kijelezte, hogy gammelstad valami, leszálltunk. Hát nem sok minden volt ott, csak egy benzinkút. Ott megkérdeztem, hogy merre menjünk, el is mondta a srác és mosolygott, hogy gyalog vagyunk. Miután kb. 40 percet gyalogoltunk az úton, a hóesésben, megértettük, hogy miért. Majd megérkeztünk egy olyan helyre, ahol tényleg csak olyan piros-fehér házikók vannak, mint a képeken, és egy templom. Persze mindenhol jó nagy hó. Sétáltunk a házak között, majd elmentünk a skanzen részhez (Hägnan múzeum). Ott csak a főbb utak voltak eltakarítva, így sajna sok házhoz oda sem tudtunk menni, még csak elolvasni sem, hogy milyen kis épület volt anno. Majd miután megnéztük, beültünk egy kis étterembe, ahol büfé ebéd volt és végül is így egész jó áron rendes kaját tudtunk enni. Majd éppen jött a busz, azzal visszamentünk Luleå központjába, ahol először megnéztük, hogy van-e még idő elmenni a Technika házába, de nem volt. Így aztán 6-ig szabadprogram lett. Mi Zsuzsival elsétáltunk az öbölbe, ahol hangulatos kis házak voltak, utána pedig nézelődtünk és vásárolgattunk, meg ettünk sütit is, én Budapest szeletet. J 6-kor találkoztunk, ismét vettünk jegyet az automatából, utoljára, majd busszal vissza a szállásra. Aztán zuhany, vacsora, csendes pihenő. Majd 3/4 10-kor kelés, készülődés és indulás a Sarki Fény nyomába. Nem mentünk messze, mert láthatóan nem volt értelme, totál felhős volt az ég. Csináltunk pár fotót, aztán visszamentünk. Szóval sarki fényt csak annyit láttunk, ami az utca sarkán lévő lámpából jött ki. De legalább humorunknál voltunk. Majd éjfél körül alvás.

 

Január 28: Szombat reggel fél 8 körül keltünk, reggeliztünk, pakoltunk. Majd 9.15-től vártuk az előző este megrendelt taxit, de nyoma sem volt. Úgy tűnik, hogy ezekkel a taxikkal ezen az úton nincs szerencsénk. Felhívtam a taxi társaságot, nem találtak nekünk foglalást, de küldött 2 kocsit, ami 10 percen belül ott is volt. Először egy kisebb jött és tök rendes volt, szólt, hogy jön egy 8 személyes, így rá nem is volt szükség, visszament és még csak pofákat sem vágott hozzá. A reptéren gyorsan meg tudtuk csinálni az önkiszolgálós beszállókártyákat és csomag címkéket. Majd várakozás és aztán beszállás a SASba, majd felszállás a SASsal. Ezen a járaton is csak pénzért lehetett enni-inni venni. Időben érkeztünk, a csomagok is hamar kijöttek, kimentünk megkeresni, hogy hol vesz fel minket a reptéri transzfer. A helyet megtaláltuk, de nyoma sem volt. Az információs pulttól rájuk csörögtem és mivel későbbre számítottak ránk, még várnunk kellett kb. 20 percet, majd végre jött a kisbusz. Nagyjából 45 perc volt az út, mivel most Stockholm másik repterére érkeztünk, az nem esett annyira ki. A kisbusz a szállásig vitt minket. Ott pedig bejelentkeztünk, megkaptuk a szobánkat. A 4 ágyasban 2 db emeletes ágy volt és egész tágas volt a szoba. Ja és a bejáratnál kellett hagyni a cipőket. A szállás egész érdekes volt, az egész egy nagy labirintus, tele persze a világ minden tájáról fiatalokkal. 3 óra körül érkezett meg Ági barátnője. Kicsit beszélgettünk, aztán mentünk várost nézni.


Az Óváros felé mentünk, benéztünk jó pár ajándékboltba. Majd az öbölhöz mentünk, aztán egy olyan helyre, ami kicsit magasabban volt és picit rá lehetett látni a városra. Lementünk egy metróállomásra is, aminek az volt az érdekessége, hogy sziklába vájták és abszolút egy nagy barlang volt, megfestve, szobrokkal. Igazán hangulatos. Majd visszamentünk a szállásra lepakolni, utána pedig mi Zsuzsival elmentünk kaját vásárolni, Ágiék pedig elmentek a barátnőjükhöz. Mi vásárlás után a szálláson megvacsiztunk, bár nem a konyhában, mert az tele volt, hanem így a szobánkban. Aztán nem sokat szüttyögtünk, lefeküdtünk aludni. Sokat mentünk ma, elfáradtunk.

 

Január 29: vasárnap hajnali 3.30-kor ébresztett az óra, ami nagyon rosszul esett, de kelni kellett. Pakolni és fél 5-kor elindulni a szállásról. A Cityterminal elnevezésű buszállomásra legyalogoltunk, a reptéri transzfer már ott volt, szinte tele. Ahogy felszálltunk, már indultunk is, pedig még nem is volt 5 óra. Cirka 80 perc volt, míg kiértünk a reptérre, ott még várnunk kellett, hogy a nagy csomagokat feladhassuk, aztán a szokásos biztonsági eljárások, majd a vámmentes bolt megtekintése, aztán megint várakozás. Akkor kezdték meg a beszállítást kb. mikor indulnunk kellett volna. Szóval kb. 20 perc késéssel szálltunk fel és nagyjából ennyi késéssel le Budapesten, ahol kellemes, napos idő fogadott minket. Nyoma sincs a sok hónak és kemény télnek, de nem baj, mert mi láttuk most. (És utólag úgy tűnik, hogy hoztuk is magunkkal.) J Élménynek élmény volt az út, De ez a Sarki Fény nézés még mindig várat magára.